Arckepvazlatok

Ha az olvaso tortenetesen talalkozott a szerzo A magyar irodalom arckepcsarnoka cimu konyvevel, akar ugy is tekintheti, hogy most annak masodik kotetet tartja a kezeben. Hiszen amikent abban, ugy ebben is kereken szaz magyar iro es kolto arckepvazlatat ismerheti meg; s minthogy ez a konyv kesobb jelenik meg, mint amaz, tehat sorrendben: ez a masodik kotet. Holott megsem az, es nagyon kerem az olvasot, ne is tekintse annak. Eloszor is: itt szo sincs semmifele idobeli folytatas-rol, itt is nagyon regiekkel - XVI. szazadbeliekkel - kezdodik a nevsor, es nemreg elment kortarsakkal vegzodik. De meg csak azt sem lehet mondani, hogy okvetle-nul ertekrendbeli kulonbseg van a ket konyv felidezte iromuveszek kozott. Egy-szeruen arrol van szo, hogy itt most azokrol beszelek, akik ezert vagy azert nem fertek el abban az Arckepcsarnokban. Mert az ugyan igaz, hogy irodalmunk legvitathatatlanabb klasszikusairol a szerzo - marmint en, aki e sorokat irom - az elozo kotetbe irta-vazolta azokat a bemutato mondatokat, amelyekkel jelezni kivanta, hogy obenne milyen fovonasokkal rajzolodnak ki ezek a legnagyobbak, amde ezeknek a ketsegtelenul legnagyobbaknak, legjelentekenyebbeknek a szama alig-alig haladja meg a tucatot. Hogy omellejuk kik kerultek abba az Arckepcsar-nokba, azt nagymertekben meghatarozta a szerzo sajat izlese, olvasoi emlekeinek kovetelozese vagy egyik-masik alak eletrajzi erdekessege. Es mivel negy-ot iro-gepelt oldalnal rovidebben nemigen lehet valamelyest is szemleletes kepet vazolni egy-egy irorol, szaz ilyen vazlatnal tobb pedig nem fer meg egy viszonylag terjedel-mes kotetbe sem - tehat a kerek szazas szam varazsa (amely Dantet is igezte, hogy Isteni szinjateka eppen szaz enekre terjedjen, es Boccacciot is arra csabitotta, hogy szaz novellabol allitsa ossze Dekameronjat, es meg a mi Szerb Antalunkat is osz-tonozte, hogy szaz versbol epitse fel a szerintem mindmaig legszebb magyar nyelvu koltoi antologiat) nekem is azt az egyaltalan nem irodalomtorteneti, hanem iro-dalmi jateknak tekintheto komponalo igenyt adta, hogy kereken szaz ugyanolyan hosszu - illetve ugyanolyan rovid - arckeppel igyekezzem vagyat ebreszteni az olva-sokban kimerithetetlen kincsestarunk, a magyar irodalom minel teljesebb birtokba vetelere.